Megrendülten búcsúzunk Balázs Pétertől, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésztől, aki 82 évesen távozott közülünk. Életműve, amelyet színészként, szinkronszínészként és komikusként egyaránt gazdagított, kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar kultúrában.
Balázs Péter művészi pályája gyökereiben is a színház világából táplálkozott: balettművész édesanyja és színész-rendező édesapja mellett természetes közeg volt számára a művészet. Bár apja más pályát szánt neki, ő mégis a színpad hívó szavát követte – és döntésével generációk háláját érdemelte ki.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a veszprémi Petőfi Színházban kezdte pályáját, majd a Vígszínház meghatározó tagjává vált, ahol nemcsak színészként, hanem rendezőként is maradandót alkotott. Később szabadfoglalkozású művészként is megőrizte sokoldalúságát, humorát és szakmai igényességét.
Nevét elsősorban kivételes komikusi tehetsége tette óriási szeretet tárgyává: mozgása, beszéde, karakterformálása generációk arcára csalt mosolyt. Jellegzetes szinkronhangját pedig a magyar filmművészet egyik legkedveltebbjeként őrzi az emlékezet.
2007-től a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként is bizonyította, hogy a színház iránti elkötelezettsége nemcsak a művészi, hanem a vezetői munkában is megnyilvánul. Irányítása alatt a teátrum új lendületet kapott.
Balázs Péter életútja a magyar színház- és filmművészet egyik szépen ívelt, gazdag fejezete. Emberi derűje, játékossága és szakmai alázata példát ad mindannyiunknak. Búcsúzunk tőle, de művészete tovább él a színpadon, a filmvásznon és a nézők szívében.
Nyugodjon békében.